Utolsó kommentek:

Felcsuti Judit 2016.08.05. 15:08:43

Sziasztok! Nagyon felkeltette a figyelmemet a blogotok. Örülök, h a nősiég megélésének kérdésével foglalkozotok, mert ez számomra is fontos, összetett és sokszor problémát jelentő téma, és gyakran érzem, h jó lenne másokkal is megosztani az ezzel kapcsolatos gondolatainkat, érzéseinket. Szívesen elmennék egy foglalkozásotokra, de sajnos egy egész hétvégét nehezen tudok megoldani. Ha van lehetőség valamilyen rövidebb programon való részvételre, akkor kérlek, jelezzétek a blogon. Köszönöm! Judit

Bejegyzés: Női alkotóműhely

fojudo 2015.11.05. 09:43:20

Sziasztok!
Nagyon tetszik az oldalatok a programok. Remélem eljutok hozzátok :)

Bejegyzés: Elengedés hétvége

hogyanblog 2014.01.06. 11:39:37

Drága Szélnővérek!
Több évvel a tréningek után mostanság elő-elő törnek emlékképek, amiket Veletek éltem meg találkozásainkkor, elvonulásokon. Bár az út a boldogságom felé nőként nem könnyű, amit választottam, ám azok a közösen megélt órák rengeteget segítenek most a nehézségek oldásában, elfogadásában. Köszönöm, Nektek az élményeket újra. Lám-lám, még ennyi idő múltán is hasznosíthatom a tudást, amit magamról, mint nőről elsajátíthattam általatok.
Judit

Bejegyzés: Kik vagyunk

Meseszter 2013.12.02. 12:15:33

A minap a rítusokról, beavatásról, szertartásokról tanultam. Meg kellett keresnem magamban a legbensőbb valómat. Egy kép jelent meg, egy természeti asszonyról, aki sámándob-szóra a tűz körül sokakkal együtt táncol. És akkor végre megértettem. Néhány éve, az Újjászületés tréningen beavatódtam. Kulcsot kaptam egy olyan kapuhoz, ahol egy eddig számomra ismeretlen szinten is járhatom tovább az utamat. Köszönöm.

Bejegyzés: Üdv Női Körünk blogján!

Szélnővérek 2012.10.29. 22:34:19

Elengedés...
Miért olyan nehéz? Mert fájdalmas, olykor félelmetes, van, hogy kétségbeejtő, vagy szomorú. Fájdalmas, amikor gyermekünket a világra hozzuk, elengedjük a biztonságot adó anyaméhből. Tudjuk, hogy ilyen szoros szimbiózisban már sosem leszünk, valami végérvényesen megváltozik. Félelmetes, amikor egy kapaszkodónkat elengedjük, azt érezhetjük, hogy kicsúszik a lábunk alól a talaj, nem látjuk hol ér véget a zuhanás, valami végérvényesen megváltozik. Kétségbeejtő, amikor minden ami addig biztonságot adott, ami addig igaz volt, ami megnyugvást adott az elmúlik, valami végérvényesen megváltozik. Szomorú amikor egy szerettünk eltávozik, s még ha nem is feledjük a helyén fájdalmas üresség tátong, valami végérvényesen megváltozik. És van, amikor az elengedés azért olyan nehéz, mert csak érezzük, hogy el kell engedni, de igazából, legbelül nem akarjuk, nem tudjuk.Talán csak azért, mert még nem jött el az ideje, de a lelkünk készül, mert egyszer csak meg fog történni. És mi van a tudattalan gátjainkkal, a berögzült rossz szokásainkkal, a rossz mintáinkkal, a maguktól felbukkanó rossz gondolatokkal? Mi az ami segít a tudatos és tudattalan terhektől megválni? A bizalom, az önbizalom megerősítése, a felismerések, a szándék kinyilatkoztatása, megtisztulás, megbocsátás, hit, megnyílás. Novemberi elvonulásunkon, az enyészet havában teret engedünk mindezeknek. Itt a számvetés ideje, az elengedés ideje, hogy terheinktől megkönnyebbülve merülhessünk az álom havába.
Tarts velünk, engedd el magad erre a hétvégére, adj teret rohanó életedben a lelassulásnak, a számvetésnek, az ELENGEDÉSNEK.

Bejegyzés: Elengedés hétvége

Göndör Kacaj 2012.10.11. 00:14:59

Bár néha kissé fájdalmas, de privilégium ebben a korszakban élni. Vallom, hiszem, tudom és érzem, hogy a változás kulcsa, a NŐK szívében van! Ha felébred és "helyére" kerül a bennünk lévő ISTENNŐ, akkor bizony elkerülhetetlen következménye lesz az is, hogy a férfienergiákba is beszivárog ez a rezgés és elkezdenek a mi FÉRFI ISTENeink egy emberközpontúbb valóságot teremteni. Úgy gondolom ezek után, hogy már nem csak személyes ügy, nem egy divatos hóbort megismerni a bennünk szunnyadó Istennőt, de majd hogy nem kötelességünk. Gyerünk lányok, asszonyok, mutassuk meg a Világnak, milyen egy igazi Nő! :) Legyünk újra VALÓDIak! Gyógyítsuk meg a világot! Mert együtt KÉPesek vagyunk rá! De a világmegváltás előtt tegyük rendbe magunkat. Ehhez nyújtottak/nyújtanak nekem(!)sok-sok SEGÍTS-ÉGet Szélnővéreim! Hálásan és tiszta szívből tudom ajánlani minden VÉRNŐVÉRemnek a végtelen lehetőségek eme útját.

Bejegyzés: Kik vagyunk

Táncoló Szél 2012.07.31. 10:56:19

Végtelenül nagy hálát érzek, hogy részem lehetett ebben a hétvégében. Köszönöm Nektek a pihepuhaságot, a női lágyságot és erőt. Öleléssel: Táncoló Szél

Bejegyzés: Szabadság hétvége

Lecsendesülő Szél 2012.02.19. 16:23:09

Mit hozott nekem az Életkör? Miért szeretném, hogy minél többen megismerjék? Az első, zsigeri válasz, hogy összekapcsol a természettel. A természet változásának megfigyelésén, befogadásán keresztül pedig önmagam változásának, különböző állapotainak a megértése és elfogadása is sokkal könnyebbé vált. Azt a megnyugvást hozta el számomra, hogy RENDben vagyok, bármilyen állapotban is vagyok, mert mindennek megvan a helye. Egyszerűen rend van. Körülöttem és bennem. A különböző női minőségek, archetípusok megélése egyedi, mind formáját, mind idejét tekintve, ezért most már tudom, hogy jól vagyok úgy, ahogy vagyok. A vérmisztériumok megértésén keresztül azt érzem, hogy összekapcsolódom nőtársaimmal, ez pedig egyfajta biztonságos, női szövetség érzetet ad. És közben persze gyógyulást hoz az Életkör, miután segíti felismerni, hogy melyik archetípusban van elakadásom, sebzettségem, hol van szükségem lelki balzsamozásra. Elindított azon az úton, hogy a bennem lévő férfi és női energia harmóniája helyreálljon. Valamint folyamatosan segít felfedezni önmagam, női mivoltom sokszínűségét, és ezzel együtt megszületett bennem az érzés, hogy női létem - életem végéig - maga a folytonosan megújuló csoda! Hát ilyen kincsre leltem, és szívesen megosztom Veled. :-)

Bejegyzés: Női lélekébresztő programsorozat

Suttogó Szellő 2012.02.18. 00:57:41

@KioJ: Hogy a megélés után mi történik...? Elég nehéz erre válaszolni. A megélés felismerést hoz. Felismerni a születési mintámat, ami tudattalanul volt hatással az életemre. Felismerni az ebből fakadó gátakat, szorongásokat, félelmeket... A gyakorlat maga már hoz oldást, bár senki nem állítja, hogy ez hipp-hopp felold mindent, azonban egy folyamat elindul és ezt a folyamatot még kísérheti számos más terápiás módszer, mint pl. pszichodráma, családállítás, rebirthing, hipnoterápia, mátrix-tudatátalakítás.
Hogyan változik az élet, a mindennapok? Csak magamról tudok beszélni. Nem félek változtatni, nem félek a változástól, új értelmet nyert a bizalom, merem hallatni a hangom, könnyebb az elengedés, elmúlt a légszomjam, nem hidegek a végtagjaim, tudom, hogy sosem vagyok egyedül... De... mindez az átalakulás nem egy hétvégén történt. A felismerést az első hozta, utána pedig éveken át tartó figyelem, tudatosság, önismereti munka. A felismerés olyan, mint amikor lámpát gyújtanak és már többé nem a sötétben tapogatózva kell a megoldást keresnem. A "születés" után el lehet indulni egy úton, akár a mi segítségünkkel, akár más segítségével, akár kombinálva. És mint ahogy hiszem, hogy nem létezik egyetlen üdvözítő módszer semmiben, úgy azt is gondolom, hogy ebben is mindenki a maga útját kell, hogy végig járja.
Érdekelnének a tapasztalataid e témában a Te terápiás eszközeiddel.

Bejegyzés: A születésalagútról

KioJ 2012.02.17. 23:29:57

@Suttogó Szellő: Kérdezném, hogy aztán a megélés után mi történik, hogyan változik az élet, mindennapok???? Követi e "születést"terápia? kísérés?....magam is tartok hasonló "terápiákat" de pszichodámán és családállításon belül....

Bejegyzés: A születésalagútról

Izzó Galagonya 2012.01.30. 15:04:04

Most jött el az idő, hogy kiírjam :) Az újjászületés tréning hozta az eddigi legnagyobb változást az életemben. Eddig inkább pasinak éreztem magam, mint nőnek - a csajszis külsőm ellenére. Itt kaptam meg a választ arra, hogy a nőiség nem a külsőségeken múlik, belülről jön. Ez mindannak az ellenkezője amit a körülöttem lévő nőktől, lányoktól láttam, tanultam. Már tudom, hogy gyönyörű vagyok, kívül-belül, tudom, hogy bármire képes vagyok, tudom, hogy a legjobb úton haladok. A visszaigazolás pedig a mai napig (4 hónappal a tréning után vagyok) hihetetlen és persze csodálatos: Anyukámmal rendeződött a kapcsolatom, barátnők lettünk :) Lett végre egy komoly kapcsolatom - soha nem volt előtte. És ami a legfontosabb, hogy kinyíltam, ezáltal folyamatosan jönnek felszínre a képességeim. Kell ennél több? :) Köszönöm Nektek! És remélem még sokan megélik a CSODÁT! ;)

Bejegyzés: Női újjászületés hétvége

Rimalány 2011.08.05. 15:58:26

Nagyon jó az oldal, örülök hogy Rátok akadtam.A fényképeket nézve ez az amit keresek, csak nagyon messze lakom Tőletek, így sajnos semmin sem tudok részt venni csak követni a neten az eseményeket!
Bárcsak erre is lennének annyi olyan gondolkodású nők, akikkel lehetne egy ilyen kört létrehozni...de nincs...

Bejegyzés: Üdv Női Körünk blogján!

Meseszter 2011.04.13. 22:39:28

Kedves Szélnővérek!
Tűzesővel együtt köszönjük Nektek ezt a felejthetetlen hétvégét! Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a különleges élménynek, és hogy leánykámat is magával ragadta a nőiség, a szabadság és az együttlét öröme. Köszönjük, hogy szebbé varázsoljátok a világot!

Bejegyzés: Kikelet ünnep

Ébredő Szél 2011.04.01. 15:23:36

Lányok:))) Én olyan hálás vagyok, amiért ilyen különleges élményeket teremtünk meg Együtt, önzetlenül, szeretettel és töretlen kitartással:)Már egyre jobban izgulok, hogy megint benne leszünk az új Csodában:))))

Bejegyzés: Kikelet ünnep

Suttogó Szellő 2011.02.28. 11:10:07

Nekem a születésalagút...
Először 2007-ben mentem át születésalagúton. Tényleg nehéz erről írni... Édesanyám azt mondta: Neked születési trauma? Hiszen néhány óra leforgása alatt mindenféle komplikáció nélkül születtél!
És utána mi történt? -kérdeztem
A szülőcsatorna részeként mélyen megéltem a többiek küzdelmét, de végig erősnek magabiztosnak éreztem magam. Tudtam, hogy minden rendben van, mindenki meg fog születni Amikor én mentem át az alagúton, minden félelem és kétség nélkül indultam. Én vagyok a soros, itt az idő! A szülőcsatorna felénél kinyitottam a szemem, előre néztem és láttam, hogy még milyen sok van vissza. Összeszedtem az erőmet ugyan, de becsapva éreztem magam, mert azt senki nem mondta, hogy ez ilyen nehéz és küzdelmes. Beszorítottságot éreztem. Már nem akartam ezt az egészet, de nem volt visszaút. Kissé lendületemet vesztve, de ügyesen végigmentem. És utána? Ölelés várt. Ölelés, mely addig tart, míg nekem jó. Mely addig tartott, míg már nem bántam, hogy elindultam, míg már nem bosszantott, hogy "becsaptak". Szeretet várt, mely nem kérdezett, nem várt el, nem vette zokon, hogy nem bíztam benne. Körülölelt a szeretet. Én meg csak sírtam és sírtam csendesen.Nem voltam egyedül.
A gyors és könnyű születésem és a köldökzsinór gyors elvágása után, már el is vittek, el az édesanyámtól, el a világ végére és otthagytak "egyedül". Az akkori rutin szerint a következő napokban csak a szoptatások 10 percére kaptam meg anyámat. Ezután rendkívül anyás lettem, csak az volt biztonságos, ha nem eresztem.
Nehéz úgy mesélni a születésalagútról, hogy csak az én élményemről szóljon, hiszen a többiké az enyém is, az enyém az övék is. Áthatjuk egymás lelkét, hiszen egymást egymásból, magunkat, magunkból hozzuk világra, világosságra.
Egy másik újjászületés alkalmával a köldökzsinór traumám jött elő. A köldökzsinór, mely összeköt a forrással, az áramlással, melyről oly kegyetlenül, hidegen és élesen levágtak. Elkülönültem, és onnantól már lehettem egyedül anélkül, hogy kész lettem volna rá. Ezt az energia-köldökzsinórt akkor nem vágtuk el, én magam egy nappal később, azzal a tudatos gondolattal, hogy a lélek-zetem által szüntelen kapcsolatban vagyok a forrással. Most, hogy így visszagondolok, a korábban visszatérő légszomjam nem tért vissza, pedig ezzel már gyermekkorom óta küzdöttem.
Azt mondják egyedül születünk és egyedül is halunk meg. Hogy az életünk igazán nehéz, küzdelmes részeiben mindig egyedül vagyunk. Én azonban feltettem a kérdést magamban, nem lehet, hogy ilyenkor is a születési mintánkat követjük? Sportolók arról számolnak be, hogy szurkoló táboruk óriási energiát tud adni nekik, szinte megtáltosodnak.
Hát szülni, születni nem kis sportteljesítmény. Lehet, hogy ilyenkor is megtáltosodnánk mások szerető, biztató támogatásától? Lehet, hogy nem kell egyedül csinálni?
Megtáltosodik. Milyen találó kifejezés. Hát nem ez a cél, Táltos paripává válni?

Bejegyzés: A születésalagútról

Lecsendesülő Szél 2011.02.20. 14:36:27

A lány energiája, hite és buzgalma... ezt érzem, amióta elkezdtük ezt a blogot összehozni. Sok minden van benne számomra. Egyrészről valami kihívás. Nem értek semmiféle webes dologhoz, így különösen élvezem, ahogy napról napra felfedezek egy új funkciót, képes vagyok belenyúlni a programba és szépítgetem az oldalt. Másrészről, és ez a lelkesítő igazán. Ezzel a bloggal elindítunk valami újat. Még nem tudjuk mi lesz belőle. Lesz ki olvassa? Jó lesz ez így? Izgatott vagyok, ha arra gondolok, hogy teret adhat az összekapcsolódásnak, hogy bármivé kinőheti magát. Egy magocska, amit naponta öntözünk, és bízunk benne, hogy szép virágot hoz.

Bejegyzés: Életkör - A LÁNY

Lecsendesülő Szél 2011.02.20. 10:39:43

Milyen volt nekem az első születésalagút élmény? Leírhatatlan. Most mégis megpróbálkozom vele. A zsigereimben éltem újra születésemet. Utolsóként mentem át az alagúton. Húztam az időt. Majd amikor odaértem, hogy én következem, nem bírtam elindulni. Talán 20 percig sírhattam az alagút bejáratánál. Virág, aki dúlaként volt jelen születésemnél, fogta kezem. Én pedig csak sírtam. "Anya, nem akarom..." - szakadt fel belőlem a kétségbeesés. Majd nagy levegő és elindultam. Hihetetlen gyorsan kúsztam végig az alagúton, majd kiérve fülsüketítő ordításba kezdtem. Hosszasan. Sivárság, egyedüllét, félelem. Mind megjelentek. Vigasztalhatatlan voltam, míg aztán egyszer csak mintha elvágták volna, megnyugodtam, és aztán Virág megölelt. Ígérte, hogy várni fog a végén, és így is volt. Megrázó volt az élmény. Ringató relaxáció következett, közben teljesen megnyugodtam. Kezdtem megérteni, mi történt születésemkor és mi történik velem az életemben. Gyorsított szülés volt, én pedig még nem álltam készen. Anya biztosan ígérte, hogy minden szép lesz és jó, mikor kijövök, de miután megszülettem, órákig nem adtak oda neki. Azóta még kétszer átmentem az alagúton. Az utolsó alkalommal Édesanyám is jelen volt, ő várt az alagút végén. Mit adott nekem a gyakorlat? Megértést. És egyben oldást. "Megjövök én az éjszakából, megszületek a napra..." - énekeltük a tréningen. És leesett, miért volt nehézségem mindig a reggelekkel, miért lettem lehangolt tavasszal. Nem akartam megszületni akkor, mikor rám erőltették. Éjszakából a nappalba, télből a tavaszba, anyaméhből a világra. Olyan változások, átmenetek, amiket nehezen éltem meg. És az oldásra a bizonyíték? Várom a tavaszt...

Bejegyzés: A születésalagútról

Ébredő Szél 2011.02.06. 12:11:06

Hát ez nagyon izgalmasan alakul itt, a fényképek, meg a hozzá kapcsolódó gondolatok felhozzák bennem az emlékeket...ahogy minden egyes tréningünkön megszületnek sorra a Csodák...amit előre nem tudunk megjósolni sosem...de Benne lenni határtalan öröm...szeretem ezt az energiát, ahogy lágyan átjár bennünket és táplál...Már a gondolattal újra éled most bennem a vágy, hogy Együtt legyünk újra.

Bejegyzés: Kik vagyunk