Aki blogunkat nyomon követi, észrevehette, hogy bizony az életkör-leveleink elakadtak. Nem is akárhol! Épp a Bábánál! Fel is tettem magamnak a kérdést, hogy lehet, hogy dúlaként épp ennél az archetípusnál akadtam el? Persze temérdek jó kifogás, de kár is lenne sorolni…. Az Életkör-levelek belém szorultak.

Hogy mi történt? Minden alkotófolyamat a szülést idézi. Megfogan bennünk, megérleljük magunkban, s vajúdva világra hozzuk. Az alkotó folyamatban lét, akár csak egy intenzív vajúdás, nem mindig enged tisztánlátást. A segítőink, bábáink, jól ismerve bennünket, elképzeléseinket, vágyainkat, s hogy mi a célunk, gyengéden, de határozottan segítenek bennünket, biztatnak, erőt adnak, amikor már úgy érzed, feladnád. Talán azt mondják, ülj fel, vagy lélegezz, szedd össze minden erődet, s azt is mondják, tudom, hogy képes vagy rá. S mit tesznek még? Megtámasztanak, simogatnak, dicsérnek, bíznak benned, védik a gátakat, hogy sérülés nélkül érkezz meg az alkotófolyamat végére. Nem siettetnek.

De mi történik akkor, ha leáll a vajúdás, elakad a baba, az alkotófolyamat falba ütközik. A ritmus, a lüktetés, a lendület alábbhagy.  Mit tesz ilyenkor egy tapasztalt bába? A jó bába holisztikusan gondolkodik. Jól tudja, hogy az alkotó folyamatot befolyásolhatják a régmúltból való félelmek, zavaró külső körülmények, az önbizalom hiánya. Nem próbálja meg kipréselni teremtményünket, de segít felismerni, feloldani a gátakat. Segíti a megnyílást, s ismét utat engedni az élet áramlásának. A jó bába is folyamatosan tanul, ahogy a saját tapasztalatai kibővülnek a másokéival. Egyre érzékenyebbé válik mások lelkének rezdülésére és egyre inkább képessé válik a gátak feloldására, új erőt és lendületet adni a teremtő energiáknak. Az évkörben elfoglalt helye nem véletlenül a július, ami régi magyar elnevezésében az Áldás hava.

Írásaim az első szárnypróbálgatások. Szakmai bábám, legkedvesebb barátnőm, Lecsendesülő Szél nővérem támogatásával indultam útnak ebben az alkotófolyamatban. Megosztotta velem segítő észrevételeit, benyomásait, rámutatott a hiányosságokra, s közben sosem maradtak el az elismerő szavak. Ezek hatására valóban jobbá, teljesebbé váltak az írások, bennem azonban mégis kezdett elapadni az áramlás. Helyette erőfeszítést, valamiféle megfelelés kényszerét kezdtem el érezni. Meg akartam felelni a bábámnak, ez pedig belső ellenállást szült. A „baba” elakadt. Építő, jó szándékú kritikái lelkemben át transzformálódtak és így hangzott: nem vagy elég jó!

Elismerő szavait meg sem hallottam. Az írások teljesebbé válását nem tartottam saját érdememnek, hiszen külső hatásra váltak azzá. Valójában belőlem született az is, mégis azt éreztem nem voltam képes egyedül megcsinálni. Ahogy lelkem vihara kezdett lecsendesülni elkezdtük közösen megkeresni mi az a gát a lelkem mélyén, amit fel kell oldani.

NEM VAGYOK ELÉG JÓ!  Hogy lehetnék elég jó, hiszen a szüleim fiút vártak, méghozzá nagyon!
Ehhez képest komoly hiányossággal születtem! Ezek után, hogy lehetek elég jó?

Persze most már tudom a választ. Csupán egy kívánságnak nem feleltem meg azért, hogy sorsomat beteljesíthessem. A sorsom az, hogy Nőként nőiségem teljességében legyek elég jó. Kinek? Magamnak, s a világnak. Világra hívott női körünk rengeteg támogatást és erőt ad mindehhez.

Együtt vagyunk hol a Lány ártatlanságában, a Szűz bimbózásában, a Vérnővér örömtáncában, a Szerető szenvedélyében, az Anya teljességében, a Bába áldásában, az Amazon individumában, a Matriarcha erejében, a Papnő mélységében, a Varázslóasszony alkímiájában, a Vénség bölcsességében, a Sötét Anya újjászületésében. És együtt vagyunk az Átváltoztatóban a Nagy Anya méhében, ahol vérszövetségünk fűz össze bennünket.

Köszönöm Adrienn a megértésedet, a türelmedet, a szeretetedet és legfőképp az őszinteségedet, ami jól tudod mit jelent nekem. Ugye továbbra is leszel a Bábám?

És köszönöm a bizalmatokat Nektek is, akikkel együtt járjuk ezt az utat.
Szeretettel
Suttogó Szellő